Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedését jelenti, a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Nem más, mint pénzromlás, az árak tartós növekedése. Kiszámításának módja, egy kupacba gyűjtött, megfelelően súlyozott termékek és szolgáltatások árának figyelése, és az árváltozások átlaga maga az infláció. A neoklasszikus modellben az árszínvonal elsősorban a pénzmennyiségtől függ, és nem befolyásolja a reáltényezők alakulását. A neoklasszikus modellben az infláció monetáris jelenség. Jele általában a π (pi). Az infláció – azaz az árak általános és tartós növekedése – hátterében az áll, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége meghaladja azt a pénzmennyiséget, amely az áruk és szolgáltatások adásvételéhez és ez esedékes fizetések teljesítéséhez szükséges.

Az árszínvonal csökkenése a defláció. Deflációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor egy bizonyos időszakban csökken az általános árszínvonal. Defláció esetén növekszik a pénz vásárlóereje, valamint a likviditásigény. A deflációt rendszerint a pénzhiány váltja ki. A neoklasszikus modellben az árszínvonal elsősorban a pénzmennyiségtől függ, és nem befolyásolja a reáltényezők alakulását. A neoklasszikus modellben az infláció monetáris jelenség. Az árszínvonal emelkedésének lehetséges okai: ha a pénzkínálat nő vagy a pénzkereslet csökken.

A pénzkínálat növekédésének hatása:

• A ceteris paribus elvének megfelelően tegyük fel, hogy a pénzkereslet változatlan.
• Kiinduló helyzetben, azaz P* a pénzpiac egyensúlyban van, vagyis pénzkereslet egyenlő a pénzkínálattal.
• A pénzmennyiség növelése a pénzkínálat reálértékét kifejező görbét jobbra tolja. A pénzpiac túlkínálatos, az árupiac túlkeresletes lesz, mely az árszínvonal emelkedését váltja ki. Az új egyensúly a P** árszínvonal mellett valósul meg. Ez inflációt okozhat, mely csak akkor alakulhat ki, ha a monetáris hatóságok folyamatosan növelik a pénzmennyiséget.
• Röviden: MS ↑ → M ↑ → P ↑.
• Ugyanezt az eredményt kapjuk, a Cambridge-egyenletből kiindulva: M=kPY, ill. a Fisher által használt változatban: MV=PY. Az inflációs ráta, azaz az árszínvonal növekedési üteme akkor pozitív, ha a pénzmennyiség növekedési üteme nagyobb, mint a jövedelem növekedési üteme.
• A neoklasszikus modellben az infláció csak pénzkínálati oldalról alakulhat ki, mégpedig akkor, ha a pénzkibocsátás túl gyorsan nő.

A pénzkereslet csökkenésének hatása:

A kamatláb változását kell elemezni.

• A neoklasszikus modellben a kamatláb a tőkepiacon alakul ki.
• Az optimistább magánberuházók, ill. a kormányzat hitelből történő áruvásárlásai megnövelik a piaci kamatlábat, amely a pénzkeresletet csökkentőleg befolyásolja.
• Változatlan pénzkínálat mellett újra túlkínálatos lesz a pénzpiac, amely az árszínvonal növekedéséhez vezet.
• Az árszínvonal növekedése csak akkor válhat folyamattá, vagyis akkor alakul ki az infláció, ha a kamatlábra ható tényezők állandósulnak: pl.: A kormányzat újra és újra növelné hitellel finanszírozott megrendeléseit.

Röviden: LD ↓ → i ↑   (+ hitellel finanszírozott kormányzati vásárlások növelése).